A testi-lelki jóllétünket fenyegetheti a túlzásba vitt aggódás. A stressz és szorongás krónikussá válhat, ami befolyásolja mindennapi életünket. Nem számít, hogy a párkapcsolatunk, a karrierünk vagy az önbizalmunk az aggodalom tárgya, gyakran nehéz elengedni a szorongásokat és a negatív gondolatokat. Ezek a mintázatok aztán mélyen beépülhetnek az agyunkba, így alapállapotunkká válhat az aggódás. Ám könnyebb mondani, hogy ne érezzük rosszul magunkat, gondoljunk valami jóra inkább, mint megtenni. A következő öt lépés viszont segíthet, hogy elengedjük az aggodalmakat.
1. Találjuk meg az aggodalom eredetét.
Válasszuk szét, hogy egy konkrét helyzet, dolog miatt aggódunk, vagy általánosságban az életünk miatt. Ha egyetlen dolog, például a gyerekek, pénz, munka miatt aggódunk, nem mindenért, könnyebb a dolgunk, hiszen konstruktív tettekkel megoldhatjuk azt a helyzetet, ami kiváltotta a problémát. Ha viszont valaki általánosságban aggódik, a szorongás eredetének felismerése csupán az első lépés.
2. Azonosítsuk az aggodalmunk sajátos mintázatát.
Vannak olyan tipikus gondolati minták, amelyek egyenes utat jelentenek a szorongáshoz. Lesznek, akik rádöbbennek, hogy náluk mind jelen van, míg mások csupán egyikre, másikra hajlamosak. Ám ha megértjük gondolataink működését, egy újabb lépést teszünk a megoldás felé.
- Katasztrofizálás: amikor mindig mindenben a lehető legrosszabb kimenetelre számítunk
- Minimalizálás: amikor elbagatellizáljuk a jó dolgokat, a rosszakat pedig túlértékeljük
- Mindent vagy semmit: amikor egy helyzetet vagy csak jónak, vagy csak rossznak látunk
- Általánosítás: amikor egyetlen rossz tapasztalatból azt a következtetést vonjuk le, hogy mindig minden csak rossz lesz
- Negatív figyelem: amikor arra hegyezzük ki a figyelmünket, amikor rosszul sültek el a dolgok ahelyett, hogy a pozitívumokra koncentrálnánk
- Rágódás: amikor valamit, ami miatt aggódunk, folyton újra és újra lejátszunk, átgondolunk magunkban
- Gondolatolvasás: amikor azt gondoljuk, hogy tudjuk, mások mit gondolnak anélkül, hogy megkérdeztük volna őket
3. Söpörjük ki mozgással a stresszt.
Amikor aggódunk, a szimpatikus idegrendszerünk aktiválódik. Ez a terület felelős a harcolj vagy menekülj reakcióért például a kritikus helyzetekben. Még akkor sem távoznak az ilyen helyzetekben keletkező vegyületek, hormonok testünkből azonnal, ha teljesen megnyugszunk. Itt lehet szerepe a kardiomozgásnak. A sport a paraszimpatikus idegrendszert kapcsolja be, ami oldja a stresszt, és segít megnyugtatni a testet, visszaállítja a hormonális állapotot a semleges, stressz előtti helyzetbe.
Olvastad már?
4. Mindfulness az aggódás elsimítására.
A mindfulness gyakorlásával eleve megelőzhetjük az aggodalom kialakulását. Ha csendben ülünk, tudatosíthatjuk a gondolatainkat, elengedhetjük őket, irányíthatjuk, ami miatt aggódunk. Idővel pedig megtanulhatjuk, hogyan kerülhetjük el, hogy beleragadjunk a szorongásokat keltő helyzetekbe.
5. Beszéljünk valakivel az aggodalmainkról.
Ha van egy hozzánk közel álló barát, akiben megbízunk, esetleg terapeuta, akivel beszélgethetünk problémáinkról, az segíthet új megvilágításba helyezni aggodalmainkat. Valóban megéri ezen rágódni? Hogyan gondolkozhatok máshogy az adott helyzetről? Ha megtartjuk magunknak a szorongásainkat, könnyen elhatalmasodhat az emberen, és hatalmas nyomást helyez az emberre.
Olvass tovább!
Forrás: Psychology Today
Fotó: Unsplash