Ilyen az élete a mentális betegségekkel küzdő édesanyáknak

2022. augusztus 19. |

A Google keresési adatai szerint 970 millió ember küzd mentális problémákkal nap mint nap. A szellemi egészségünk megőrzésének nehézségei világszintű kihívást jelentenek, a gyógyuláshoz vezető út egyik legnagyobb akadálya pedig az, hogy sokáig gyengeségnek titulálták, ha valaki például depresszióval vagy más nehézséggel küzdött. Szerencsére a világ egy részén már nem számítanak tabunak a mentális problémák, az emberek már különféle fórumokon is megosztják egymással tapasztalataikat. Mi most olyan nők történeteit gyűjtöttük össze, akik számára különösen nagy kihívást jelent minden nap felkelni, ugyanis amellett, hogy gondoskodniuk kell gyermekeikről, saját depressziójukkal, szorongásukkal és bipoláris zavarukkal is meg kell küzdeniük.

„Nem vagyok bunkó, ha nem beszélek veled… szó szerint nem tudok”

„Rémálom, ha bulikon vagy randevúkon kell részt venni. Nem vagyok bunkó, ha nem beszélek veled… szó szerint nem tudok. Migrénnel távozom egy társasági eseményről, és fizikailag kimerült vagyok. A házam soha nem 100 százalékosan tiszta… néha még 50 százalékig sem. Ha arról van szó, hogy csináljak valamit a fiammal, vagy takarítsak, a fiam nyer. Nem vagyok rossz anya, amiért nem akarok szocializálódni más szülőkkel. Nem vagyok rossz anya, amiért nincs makulátlan házam. A fiam boldog, egészséges és szeret engem. Ez egy győzelem. Nem a szorongásom/depresszióm/ADHD/disszociatív személyiségzavar határoz meg engem. Ők a részem, és minden napomból a legjobbat hozom ki. Soha nem szabad elítélned valakit, mert soha nem tudhatod, milyen csatákat vív az illető” – mondja Kim.

mentalis-betegseg-edesanya-depresszio-szorongas

„A gyerekek adnak okot arra, hogy folytassam”

„A bűntudat szörnyű tud lenni. Elhiteted magaddal, hogy állandóan cserbenhagyod a gyerekeidet” – meséli történetét Hanna. Ő azt mondja, hogy már az olyan apróságok miatt is bukott anyának gondolja magát, ha elfelejtett elmosogatni, a depresszióját és szorongását pedig csak tovább rontja, ha nehezen kel fel és viszi ki a gyerekeit a parkba. „De ők a legnagyobb gyógyítók is. Egy mosoly és egy ölelés enyhítheti a szenvedéseket. Amikor elkezdtem a terápiát, azt tapasztaltam, hogy sokkal jobban érzem magam, ha minden nap csinálok velük valamit. A gyerekek a motivációm. Okot adnak arra, hogy folytassam a harcot.”

„Nem rejtem el a könnyeimet a gyerekek elől”

Egy szorongással és a depresszióval küzdő édesanya számára gyakran a gyerekeiről való gondoskodás az, ami célt ad az életének. „Nem vagyok az az anya, akinek eszébe jut mindent aláírni, mindent ellenőrizni. Nem én vagyok az az anya, aki mindenre bejelentkezik, nem vagyok az az anyuka, aki mindig tökéletesen funkcionál, vagy mindent meg tud csinálni. Nem vagyok az az anyuka, akinek makulátlan a háza, és eltitkolja a könnyeit a gyerekek elől” – mondja Heidi. „De én vagyok az az anyuka, aki minden nap felkel, még akkor is, ha nem akarok. A szorongásom, depresszióm ellenére továbbra is dolgozni megyek, hogy eltartsam a családomat.

„A gyerekeim soha nem tudják, melyik anyukát kapják”

„Több éve szorongásos és bipoláris zavarom van” – kezdi történetét Kimberly, akinek lelki állapotát főként hatalmas boldogságok és bénító mélypontok jellemzik. Ő sokszor táncol és énekel a gyerekeivel, máskor azonban mozdulni sem tud a kimerültségtől. „Nagyon ingerlékeny vagyok. Ok nélkül csattanok fel, és ez következetlenné tesz.” Kimberlyt arra nevelték, hogy maga oldja meg a problémáját, ő azonban nem titkolja gyermekei előtt a hibáit és gyengeségeit. A legidősebb már terápiára is elkísérte, és mindig elmondja nekik, ha nem érzi jól magát. Sokáig nem tudta megfogalmazni az érzéseit, sokat remegett és üvöltött. Végül a terápia és a meditáció segített rajta, de még mindig nehezen barátkozik más anyukákkal. „A gyerekeim soha nem tudják, melyik anyukát kapják: a „normális” anyát, a depresszióst vagy a hipomániásat” – meséli. „Ennek ellenére mindig bocsánatot kérek a tetteimért, ha amikor hibázok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megőrizzem a stabilitást és a normalitás némi látszatát.”

„Néha egyedül kell lennem”

„Néha távol kell lennem a gyerekeimtől. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretem őket, mint más anyák, akik mindent meg tudnak tenni és mindig mosolyognak… csak néha egyedül kell lennem” – vallja be Courtnie.

„A depresszióm és szorongásom miatt nem nézek a szemedbe”

Aurora nem bírja a hangzavart és a tömeget, de gyerekeiért mégis minden tőle telhetőt megtesz: „Nem vagyok bunkó. A depresszióm és szorongásom miatt nem nézek a szemedbe, és vagyok szótlan. Túlterhelt vagyok, mint amikor a gyerekeim egy új iskolába kerülnek. Próbálok mindent egyben tartani a gyerekeimért, mosolygok a sötétségben, hogy tudják, minden rendben van, járok cserkésztáborba, sporteseményekre, színdarabokra és koncertekre, hogy támogassam őket. Nem bírom a hangos, zajos tömeget, de végigcsinálom. Én vagyok az első számú rajongójuk.”

„A gyermekvállalás nem megoldás”

„Bárcsak megértenék az emberek, hogy a gyermekvállalás nem megoldás. Nem segít, ha azt mondják, hogy boldogabbnak kellene lennem, mert gyerekeim vannak. Valójában éppen az ellenkezője történik. Bűntudatot kelt bennem” – mondja Julissa.

Forrás: Healthline, Scary Mommy

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter