- Elvát, egy amerikai kovács várandós feleségét 1897-ben találta meg holtan a fáskamrájukban.
- Egyedül a nő anyja érezte azt, hogy a lányát meggyilkolták.
- Ez az egyetlen olyan feljegyzett eset, amikor a szellem segített megoldani a saját gyilkossági ügyét.
1897-ben egy januári délutánon Erasmus „Edward” Shue, a város kovácsa a műhelyében volt. A szomszéd fiát szalajtotta el, hogy kérdezze meg, három hónapos terhes felesége, Elva, nem kér-e valamit a piacról. A fiú a bejárati ajtón lépett be Shue nyugat-virginiai otthonába, ám csak a fáskamránál találta meg az asszonyt, aki a lépcső tövében feküdt mozdulatlanul.
Kellett egy kis idő, mire felocsúdott a sokkból, amit a nő látványa okozott: Elva kinyújtott lábbal feküdt, egyik keze az oldalánál, másik keze a mellkasán volt. A feje oldalra fordult a kövön. A fiú először azt gondolta, egyszerűen csak alszik a padlón. Közelebb lépett, és szólongatni kezdte: „Mrs. Shue?” Amikor nem válaszolt, a fiú pánikba esett, és kirohant a házból. Elmondta az anyjának, mit talált, aki azonnal a helyi doktorért és halottkémért, dr. George W. Knappért szaladt.
Knapp csak egy óra múlva ért ki a Shue házhoz. Mire megérkezett, a kovács is otthon volt, felvitte felesége testét a hálószobába, lefürdette és felöltöztette, majd ágyba fektette. A temetéshez egy magas nyakú, keményített gallérú ruhát adott rá, az arcát elfátyolozta.
Knapp megvizsgálta Elva testét. A kovács közben végig tartotta felesége fejét és sírt. Ám amikor a halottkém a nő nyakát és fejét akarta alaposabban szemügyre venni, a férj izgatottá vált. Mivel nem akarta jobban felizgatni, dr. Knapp annyiban hagyta a dolgot, és elment. Nem talált semmi rendkívülit a nő testén azokon a részeken, amiket megvizsgált, ráadásul néhány héttel előtte kezelte is Elvát, így a halál okának először végzetes ájulást írt be, majd ezt a várandósság alatti komplikációkra változtatta.
Elva Heaster szelleme elárulta, ki volt a gyilkosa
Elva testét szülőhelyére, Little Sewell Mountainbe szállították, ahol eltemették. A temetés alatt az özvegy kovács egészen furcsán viselkedett. Egy pillanatra sem tévesztette szem elől a koporsót, ahol éberen őrizte Elva fejét és nyakát. A magas nyakú, galléros ruha és fátyol nem volt elég a férfinak, egy sállal is letakarta a nő fejét. Egyáltalán nem illett a ruhához, amiben eltemették, de a férj erősködött, hogy ez volt a kedvenc sálja, és azt akarná ő is, hogy ezzel együtt temessék el. A nő fejét is felpolcolta, előbb egy párnát, majd efölé egy felcsavart pokrócot is berakott a koporsóba. Ez egészen furcsa volt, ám a legtöbb ember, aki eljött, hogy lerója kegyeletét Elva előtt, betudta a gyásznak és fájdalomnak, amit felesége elvesztése jelentett. A kovács minden gyanú felett állt a városban.
Az anyai megérzés
Egyvalaki gyanakodott csak arra, hogy Shue keze is benne lehet lánya halálában: Elva anyja, Mary Jane Heaster. Sosem szerette vejét, ám bizonyítéka nem volt arra, hogy meggyilkolta volna lányát. Csak Elva tudta volna megmondani, mi történt akkor a házban. Az asszony eldöntötte, hogy imádkozik Elvához, hátha visszatér valahogy, és elárulja az igazságot haláláról. Minden nap, minden este imádkozott, egészen addig, míg imái meghallgattattak.
Heaster állította, lánya megjelent álmában négy egymást követő éjszaka, és elmondta a történetet. Elva lelke először nagy fényesség közepette jelent meg, emberi alakjában, és hűvös levegő töltötte meg a szobát. Elva szelleme elmondta, hogy a kovács brutálisan bántalmazta, egyik este, amikor azt gondolta, nem főzött vacsorát, iszonyatos haraggal támadt feleségére. Eltört a nyaka, mondta a szellem, miközben a feje teljesen körbefordult a törzsén. Ekkor a szellem elsétált, majd eltűnt az éjszakában, miközben anyját nézte.
Heaster elment a helyi ügyészhez, John Prestonhoz is. Az egész délutánt az irodájában töltötte, és próbálta rávenni, nyissa újra az ügyet. Akár elhitte Preston a szellemről szóló történetet, akár nem, Heaster annyira meggyőző volt, hogy elkezdett kérdezősködni a városban az esetről. A kovács szomszédja és barátai beszéltek az ügyésznek a férfi furcsa viselkedéséről a temetésen, és dr. Knapp bevallotta, hogy nem vizsgálta meg teljesen a holttestet.
Ez elég volt Prestonnak ahhoz, hogy elrendelje a holttest kihantolását, és néhány nappal később exhumálták is Elvát, hiába tiltakozott a férje. Knapp és két másik orvos egyszerre nézte át a testet a városka iskolájának tantermében. Ahogy a helyi újság, a The Pocahontas Times később beszámolt róla, „a toroknál ujjak nyomát találták, mintha fojtogatták volna, a nyak az első és második csigolyánál elmozdult helyéről. A szalag elszakadt. A légcső összeroncsolódott a nyak első felén.”
Nyilvánvalóvá vált, hogy Elva nem természetes halált halt, ám nem volt sem bizonyíték, sem szemtanú, ami a gyilkos kilétére utalt volna. Shue furcsa viselkedése befészkelte magát az ügyész fejébe, ő volt az első számú gyanúsított. Ugyanakkor Elva anyja pontosan leírta a második boncolás előtt, hogyan halt meg lánya, lehet, hogy az egész kísértethistóriát csak kitalálta, hogy a kovácsra terelje a gyanút, akit utált?
Csontvázak a kovács szekrényében
Preston folytatta a nyomozást és jobban megvizsgálta a kovács múltját. Rájött, hogy már kétszer volt házas Elva előtt. Az első házasság válással végződött, míg Shue börtönben volt, mert ellopott egy lovat. Az első feleség a rendőröknek később azt mondta, a kovács rendkívül erőszakos volt és rendszeresen megverte őt, míg házasok voltak. A második házasság nyolc hónappal az esküvő után, a feleség rejtélyes halálával ért véget. A két házasság között Shue a börtönben azt határozta el – erről rabtársainak is beszélt –, hogy hétszer akar megházasodni életében. A második feleség titokzatos halála és a történetek Shue erőszakosságáról megfeleltek annak, amit a kísértet mondott az anyjának, de ez épp elég volt, hogy Preston bíróság elé citálhassa a kovácsot.
Heaster volt az ügyész koronatanúja, ám Preston nem akarta, hogy a kísértettörténettel álljon elő a bíróságon is a nő, hiszen ezt könnyen megtámadható. Erre alapozott viszont a kovács védőügyvédje, aki keresztkérdésekkel akarta összezavarni az asszonyt. A taktika azonban visszaütött. A városka lakói, az esküdtek mind elhitték Heaster történetét, és Shue nem tudta a saját védelmére kijátszani. Senki sem érzett részvétet, amikor a kovács állt ki a tanúk padjára, és az ügyvédje azt mondta, nézzenek a szemébe és mondják, hogy ő volt a tettes. Az esküdtszéknek csupán 1 óra és 10 perc kellett, hogy meghozza az ítéletet: bűnös.
A kovácsot életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám nem sokkal azután, hogy börtönbe zárták, 1900 tavaszán egy fertőző betegségben meghalt. Heaster 1916-ban hunyt el, és soha többé nem mesélt Elva szelleméről. Talán a kísértettörténet győzte meg a bíróságot, talán nem. Talán beszélt a lánya a sírból, talán nem, talán a lánya szelleme csak a fejében létezett, vagy éppen egy jól kitalált hazugság volt, hogy kiderüljön az igazság. Az biztos viszont, hogy a kísértettörténet nélkül Preston sosem nyitotta volna meg a nyomozást, és Shue talán sosem kerül a bíróság elé, majd börtönbe.
A greenbrieri temetőben egy emlékkő őrzi Elva történetét, a szokatlan nyomozás és bírósági ügyet, kiemelve, hogy „ez volt az egyetlen olyan ismert eset a történelemben, amikor egy szellem segített megoldani a saját gyilkossági ügyét”.
Forrás: Mental Floss, Wikipedia Fotó: Wikipedia
