Több mint tíz éve tanulmányozzák a fiatalok és a technológia kapcsolatát. Még most is csak kapizsgálják a kutatók a valódi hatásokat a felnőtté válás legnehezebb, legellentmondásosabb fázisában egy közösségi oldalak uralta világban. Több ezer tinit vontak be a kutatásba, hogy megérthessük, milyen hatásai vannak a folyamatos online létnek a fiatalok mentális egészségére.
Ezt mondják a tinik
Folyamatosan növekszik az ismerősi körük, soha nem áll meg ez a folyamat. Ennek részben az az oka, hogy akkor tűnnek kedvesnek, ha elfogadják a kérését annak, aki a követőjük akar lenni, hiába nem ismerik annyira, csupán egy barátjuk barátja az illető. Gyakran mondják a szülők a tiniknek: ne engedd, hogy ismeretlenek kapcsolatba lépjenek veled! Itt azonban figyelmen kívül hagyják azt a bonyolult kapcsolatrendszert, amit az jelent, hogy folyamatosan kapcsolatban állnak mindenkivel, akivel csak találkoztak. „Nem akarok megbántani senkit, ezért kapcsolatban maradok vele” – mondta el egy tinédzser, mi az oka ennek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ismerősei egymásnak, hanem azt is, hogy folyamatosan látják egymás posztjait.
Sokkal több kapcsolata van online a tinédzsereknek, mint amennyit elbír az emberi agy
Vannak korlátai az emberi kapcsolatoknak
Az emberekkel (és más főemlősökkel) végzett kutatások azt bizonyítják, hogy van egy határ, mennyi embert bírunk el a szociális hálónkban. Napjainkban az olyan applikációkkal, mint az Instagram, a Facebook és a Twitter, könnyebb kapcsolatban maradni egymással, sokkal kevesebb energiabefektetést igényel egy barátság ápolása. Az agyunk szerkezete azonban nem ilyen rugalmas, egy ponton túl képtelen több emberi kapcsolatot befogadni.
A Dunbar-szám azt fejezi ki, hány ember képes még egy stabil kapcsolati hálót fenntartani. Felkészültünk? Ez a szám csupán 150! Most nézze meg mindenki, hány ismerőse van a Facebookon. A közösségi oldalak technikailag lehetővé tették, hogy úgy tűnjön, ennél sokkal több emberrel tartjuk a kapcsolatot. Az eredmény pedig az, hogy elárasztanak és túlterhelnek a társas információk. Ez különösen a tinédzserek számára nagyon intenzív, akik még életszakaszukból adódóan érzékenyek arra, hogy jobban törődjenek vele, mit tesznek, gondolnak barátaik, ismerőseik, kortársaik.
De mit tehetnek a szülők?
Nem sok mozgásteret hagy a szülőknek, amikor aggályaikkal a kamaszukhoz fordulnak, és szemforgatást kapnak válaszként, hiszen a szülők nem értik ezt, így egy ilyesfajta diskurzus hamvába holt próbálkozás, mintsem nyílt beszélgetés a tinédzserek szükségleteiről.
A kutatók szerint az őszinte érdeklődés empátiával és megerősítéssel csodákra képes. Kérdezzenek olyanokat a szülők, hogy „milyen folyamatosan látni, hogy a barátaid merre járnak?”, „van, amikor ez hasznos?”, „van, amikor ez nehéz?”, majd támogatásuk kifejezésére tegyék hozzá: „már értem, miért lehet jó, ha folyamatosan kapcsolatban vagytok, de azt is, miért érzed úgy emiatt, hogy kimaradsz valamiből, ha ezt nem teszed”. Ha így fordulunk a kamasz gyermekünk felé, jó eséllyel ő tovább mesél, mi pedig tovább tanulhatunk. És arra is nagyobb esélyünk lesz, hogy legalább megfontolják a tanácsainkat.
Milyen a jó barát a közösségi oldalak korában?
A barátság napjainkban mind online, mind offline támogatást igényel. Már azelőtt, hogy kiposztolnának valamit a tinik, a közeli barátokkal együtt nézik át a fotókat, ők mondják ki a végső jóváhagyást. Amikor egy poszt feltűnik, a barátoktól elvárják, hogy gyorsan reagáljanak. A lájkolás a minimum. Egy 17 éves tinilányon számonkérte a barátnője, amikor azonnal lájkolta a fotóját, hogy miért nem kommentelte még. „Háromszor kellett kommentelnem ezután – mondta a lány. – Emiatt nagyon ideges lettem, mert gyorsan kellett kitalálnom valamit, és olyat, ami tényleg jó.”
Egy másfajta nyomás a jó válasz adása jókor, ami eltér minden kapcsolatban. Ráadásul arról is értesítést kap a másik, ha elolvasták az üzenetet. Sok tinédzsernek különösen fontos az elolvasás és a válasz között eltelt idő. Ha valaki túl gyorsan válaszol, elszántnak tűnhet, különösen, ha nem túl közeli vagy új barátok. Ám ha közeli barátokról van szó, ha túl sokáig nem válaszol valaki, az sértő lehet. „Ha nem maradok online, a barátság szétesik” – mondta egy 16 éves lány. A szorongással teli találgatások azzal kapcsolatban, miért pont akkor érkezett a válasz, és mit jelenthetnek az üzenet szavai, valójában a tinédzser barátságok rutinrészévé váltak.
Elég gyorsan válaszolok? Jól válaszolok?
A tinédzserek számára letaglózó tapasztalás az is, hogy folyamatos szemtanúi társaik mentális nehézségekkel való küzdelmének az Instagramon, a TikTokon vagy a Snapchaten. De ennek ellenkezője, a kirakatvalóság és azzal való összehasonlítása saját életüknek és valóságuknak legalább olyan nehéz lehet. „A legjobban azért aggódom, hogy nincs elég kapcsolatom azokkal a barátaimmal, akik szenvednek. Nem akarom, hogy a barátaim csak azért valami rosszat tegyenek magukkal, mert én nem válaszoltam időben, nem tudtam megállítani őket” – vallotta be egy 14 éves fiú. Ez hatalmas teher a fiatalok vállán, és nem egyedi eset. Mit tegyen (és kinek mondja el), ha azt látja a közösségi oldalon, hogy egy barátjának öngyilkos gondolatai vannak?
A felnőttek első és egyik legfontosabb feladata megtanítani észrevenni a tiniknek az intő jeleket. És a közepesen intő jeleket is: hinni a belső megérzésüknek, hogy valami nincs (lehet, hogy nincs) rendben. Ezután jöhet az, hogy beszélgetünk arról a tinédzser gyerekünkkel, mit tegyenek, ha ilyen posztot látnak. Kik azok a felnőttek, akikben megbízhatnak, akihez fordulhatnak.
A lényeg, hogy ne csak továbbgörgessenek a tinik, ha azt látják, valaki csendben szenved. És kérjenek segítséget, hiszen ezt nem egyedül kell megoldaniuk, a feladat hatalmas ahhoz, hogy egyedül hordozzák a súlyát. És fontos tudniuk, hogy a saját szükségleteiket, örömüket, az alvást nem kell feláldozniuk másokért. Azok a tinik, akik ilyen törékeny lelkiállapotú barátjukat támogatják, fontos, hogy megtanuljanak határokat húzni a barátságban. Ebben is a felnőttek segíthetnek a tiniknek.
Az, ami barátsággá tesz egy barátságot, nem változott: a közös öröm, a közös élmények és a közös szomorúság ugyanaz a közösségi oldalak világában is. Ám a technológia maga alá temetheti azt, aki az online szabályok szerint is „jó barát” akar lenni. Ez nemcsak a tinikre üthet vissza, de gyakran a felnőttekre is. Figyelni kell nemcsak egymásra, de magunkra is, hogy segíthessünk.
Forrás: Time Fotó: Getty Images, Unsplash
Olvass tovább!
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
