Ha sokáig őrizzük magunkban a sérelmeket és a belőlük fakadó haragot, a toxikus érzések idővel gennyes sebbé válnak: ugyan csak tompán sajognak, de sosem gyógyulnak be igazán. Természetesen tudjuk, hogy az „elengedést” mondani könnyű, megtenni azonban már jóval kevésbé.
Az alábbiakban egy pszichológus háromlépéses technikáját ismertetjük, ami sokat segíthet, ha régóta cipelt toxikus érzésektől szeretnénk megszabadulni.
Hogy is volt?
Attól függően, mikor történt a haragot kiváltó eset, nehéz lehet visszaemlékezni a mardosó érzések gócpontjára. A jelenből azonban már hideg fejjel, ítélkezés nélkül is meg tudjuk vizsgálni az adott szituációt: hogyan viselkedtünk mi, mit éreztünk annyira bántónak? Azonosítsuk, de ne értékeljük az érzéseinket és gondolatainkat.
Miért viszem?
A következő kérdés, amit át kell gondolnunk, hogy miért ragaszkodunk még mindig a haragunkhoz? Talán azért van bennünk a tüske, mert belül arra vágyunk, hogy a szituációban szereplő másik ember lépjen valamit? Van rá esély, hogy ez megtörténjen? Próbáljuk meg leválasztani magunkat a régóta meggyökeresedett toxikus érzésektől, hiszen azok egyáltalán nem szolgálnak minket.
Megbocsájtás másképpen
Ne úgy gondolj a megbocsátásra, mint valamire, ami csak akkor jár, ha a másik könyörög érte. Gondolj rá úgy, mint egy ajándékra, amit magadnak kell adnod, hogy jobban érezd magad. Írj például egy levelet, amiben leírod az érzéseidet és azt, hogy megbocsátasz a másiknak – ezt nem kell feltétlenül elküldened. Ha még mindig dühös vagy, azzal erőt adsz annak az embernek, aki fájdalmat okozott neked, míg a megbocsátás segíthet megszabadulni a mérgező köteléktől.
Fotó: Getty Images
