Amilyen erősen vágyunk rá, éppen annyira vagyunk bajban olyankor, amikor definiálni kellene, hogy pontosan mi is a szeretet. Egy érzés? Van, aki szerint a szeretet szívet melengető, szentimentális érzés, amit valaki vagy valami iránt érzünk. Egy olyan jó érzés, hogy folyamatosan vágyunk rá, folyamatosan érezni akarjuk, és ezért sokszor még hajmeresztő dolgokat is képesek vagyunk megtenni. Vagy inkább tettek? Vannak, akik azt vallják, hogy a szeretet sokkal inkább magukat a tetteket jelenti, amiket egy másik személyért megteszünk, függetlenül attól, hogy közben hogyan érezzük magunkat, mennyire kedveljük az illetőt, vagy hogy mennyire macerás vagy kényelmetlen ez az egész a számunkra. És vannak, akik szerint a szeretet egyenlő magával az életenergiával, amely átjár minden élőlényt és az egész teremtett világot. Szerintük a szeretet maga ez a belső életerő, amely természetesen megnyilvánulhat érzések és tettek formájában is, és egyfajta egységélményt nyújtva köt össze minket mindennel és mindenkivel.
Láthatjuk hát, nem is olyan könnyű meghatározni, hogy pontosan mi a szeretet – csak azt tudjuk, hogy nagyon, de nagyon vágyunk rá. Nekem az a meghatározás tetszik a legjobban, hogy a szeretet az, amikor úgy tekintesz valakire vagy valamire, mint a saját részedre, és igyekszel közelebb vonni őt magadhoz. Tehát a szeretet révén úgy érzékeled a másikat, hogy te és ő egyek vagytok.
Eszerint ha igazán szeretsz valakit, akkor úgy tekintesz rá, hogy: „ő és én egy vagyunk. Ami neki jó, az nekem is jó. Az ő érdeke az én érdekem is”. Ha ő is szeret téged, akkor ő is így tekint rád. Ha két ember jól szereti egymást, akkor mindketten arra törekednek, hogy mindkettőjüknek jó legyen, mindkettőjük érdekei érvényesüljenek, és hogy mindketten jól érezzék magukat. Egy jól működő szeretetkapcsolatban mindkét fél alapvetően jól érzi magát.
Akkor hol itt a probléma?
Ott, amikor az egyik fél nem érzi jól magát egy kapcsolatban. Vagy éppen egyik fél sem. Ez egy jelzés arról, hogy ott valami akadály van, amely megakasztotta a szeretet áramlását. Persze sok oka lehet, hogy valaki nem érzi jól magát, egyáltalán nem biztos, hogy ezért a másik ember felelős. Lehet, hogy fizikai vagy lelki fájdalmak gyötrik az illetőt. Lehet, hogy egy különösen nehéz élethelyzetbe került, amit most még nem tud megfelelően kezelni. Lehet, hogy túl sok stressz éri a mindennapjaiban, vagy túl sok feladatot kap a munkájában, vagy valami miatt túl nagy rajta a nyomás. A sor a végtelenségig folytatható. Ilyenkor a rossz érzéseket nem a másik fél okozza, hanem valami más.
Amikor viszont valaki egyértelműen amiatt érzi rosszul magát, mert „a másik fél ezt tette vagy mondta”, vagy mert a másik fél rendszeresen „ezt szokta csinálni, így szokott viselkedni”: ilyenkor az adott kapcsolatban szenved az illető. Ez pedig azt jelzi, hogy nem áramlik köztük megfelelően a szeretet.
Ha például egy kapcsolatban az egyik fél mindig csak ad, ad, ad, a másik meg ezt elveszi és élvezi, de cserébe nem ad semmit: ilyenkor a szeretet csak az egyik irányba áramlik. Aki csak ad, az egy idő után besokall ettől, és igazságtalannak érzi a helyzetet. Ő is szeretne szeretetet kapni a másiktól, de nem kap. És ez az egyenlőtlen felállás kezd nagyon fájdalmas lenni a számára.
Sajnos sokszor pont ilyenkor adják egyesek azt a „jó tanácsot”, hogy: „Ne is várj semmit a másiktól! Ne legyenek elvárásaid! Te csak szeress és adj továbbra is! Az igazi szeretet feltétel nélküli!”
Most őszintén: te hogyan éreznéd magad, ha egy ilyen helyzetben lennél, és ezt mondanák neked? Vajon hálás lennél és örülnél, amiért egy ilyen csodálatosan nemes feladatod van, hogy egy másik embert kiszolgálhatsz, miközben semmit sem kapsz ezért cserébe? Vagy inkább azt éreznéd, hogy ez nem igazság, hogy eleged van már a rabszolgaszerepből, és egy olyan kapcsolatra vágysz, ahol nemcsak te adsz, hanem végre téged is szeretnek? Van egy tippem, hogy melyik mondattal értesz egyet…
Na de akkor hol van itt a feltétel nélküli szeretet?
Az a helyzet, hogy ilyenkor összekeverjük a szeretetet a társas együttéléssel. Pedig a kettő nem ugyanaz.
A szeretetnek valóban nincsenek feltételei. A társas együttélésnek viszont vannak. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a társas interakcióknak vannak bizonyos szabályai, amelyek mindannyiuk közös érdekeit és a békés együttélést szolgálják. Például a kölcsönös tisztelet, civilizált viselkedés, normális bánásmód. Ezek bizony a szeretet tettekben történő megnyilvánulásai, és egyben egy jól működő emberi kapcsolat feltételei is.
Úgyhogy amint látjuk, egy kapcsolatban igenis szükség van bizonyos feltételekre. Ezek ugyanis mindkét felet védik a sérülésektől, tisztelik az ember méltóságát, és biztosítják a szeretet kölcsönös szabad áramlását – azaz egy olyan helyzetet teremtenek, amelyben mindkét fél jól érzi magát.
Szerző: Nagy Anikó (coach és pszichológus), Fotó: Getty Images
