Az életünket most már közvetlenül is formáló válságok nagy mértékben meghatározzák a közérzetünket, a mentális állapotunkat. Hogy milyen mértékig rengették meg a történések a biztonságérzetünket, bizonyítja a WHO (Egészségügyi Világszervezet) idén tavasszal kiadott jelentése. Eszerint a szorongásos zavarok, illetve a depresszió gyakorisága csak a járvány első évében 25 százalékkal nőtt. A Gallup Intézet tavaly év végi kutatása alapján tízből hét ember küzd az említett mentális zavarokkal. Szerintük a szorongás lett az új, világméretű pandémia.
Tíz emberből hét szorong a felmérések szerint
A szorongás kapuja
„A feszültség, amelyet naponta a bőrünkön érzékelünk, valóban nem kizárólag a személyes élményünk, hanem egy konkrét számokkal is alátámasztható jelenség: minden hivatalos statisztika a szorongásos zavarok emelkedéséről számol be – állítja Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus is. – Ez alól én sem vagyok kivétel. Nemrég a Bazilika előtt egy háborúellenes performanszra lettem figyelmes. Bár addig azt gondoltam, jól kezelem az élet feszültségeit, ott hajszál híján kitört belőlem a zokogás. Valószínűleg nem a látvány, hanem a bőröm alatt észrevétlenül felgyülemlő feszültség miatt. Így működik a krónikus stressz: lassan, alattomosan eszegeti a testi-lelki egészségünket.”
Edzés a léleknek
„Meg kell tanulnunk különbséget tenni azok között a dolgok között, amelyekre személyesen is hatással tudunk lenni, és azok között, amelyek tőlünk függetlenek – mondja Orvos-Tóth Noémi. – Utóbbiakat csak elfogadni tudjuk, míg az előbbiekért aktívan is tehetünk. Nagyon fontos a stressz-szintünk szabályozása, nemcsak önmagunk miatt, hanem a gyerekek miatt is, akik rólunk másolják, tőlünk tanulják a stresszkezelési technikákat. Ehhez minden nap edzenünk kell a pszichés ellenálló képességünket. Bagatell dolognak hangozhat, mégis elengedhetetlen, hogy naponta végezzünk légzőgyakorlatokat, iktassunk be autogéntréning-technikákat és próbáljunk legalább harminc percet mozogni. Ennél is fontosabb, hogy korlátozzuk az online jelenlétünket – mégpedig drasztikusan.”
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus szerint a szorongás őt sem kerüli el
A szakemberek állítják, a járvány rengeteget rombolt az amúgy is rossz mentális állapotunkon. „A modern világ tempója, a ránk zúduló információ mennyisége önmagában is komolyan igénybe vette az idegrendszerünket – fejti ki a klinikai szakpszichológus. – Ezt csak tetézte a megtartó szeretetteli kapcsolatok eróziója, ami érthető, hiszen gyakorlatilag ma az életünk minden területén kihívásokkal találjuk szemben magunkat.”
Orvos-Tóth Noémi szerint első lépésként fontos, hogy ne rettenjünk meg a saját szorongásainktól, hiszen a jól működő ember egyik fontos ismertetőjele, hogy a helyzethez illeszkedő érzelmeket él át, márpedig a mostani körülményekhez a feszültebb hangulat illik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tétlenül kell átadnunk magunkat a félelemnek.
A szorongás múltja és jelene
Múlt és jelen egymástól elválaszthatatlan, feleli Orvos-Tóth Noémi arra a kérdésre, hogy vajon jellemzően inkább a jelen krízisei miatt kérünk-e segítséget. „A korábban elszenvedett traumák sérülékenyebbé teszik az embert, így mindaz, ami most történik, félelmetesebbnek, fenyegetőbbnek tűnhet. Lehet, hogy valaki elsőre a jövő miatt érez komoly szorongást, de a legtöbb esetben kiderül, hogy már régen elveszítette a biztonságérzetét, vagy talán soha nem is érezte magát biztonságban. Sokan abban sem bíznak, hogy képesek megküzdeni a nehézségekkel.”
Nehéz vitatkozni társadalmi tendenciákkal és statisztikákkal, főleg, ha utóbbiak számait a bennünk lévő érzések is igazolják. Mára többségünk életének talán valóban napi szinten része lett a szorongás. Ugyanakkor ezen bármikor változtathatunk, még ha nem is egyik napról a másikra. Módosított szemlélettel, új rutinokkal, átgondolt prioritásokkal és főként több önbizalommal.
Szerző: Bakóczy Szilvia Fotó: Unsplash, Goti Photography
