- A szenzoros alulészlelés (sensory low registration) az, amikor valakinek az agya a különböző érzékszerveken keresztül érkező információkat máshogy dolgozza fel, mint a többségé.
- A legfrissebb kutatások szerint akár a felnőttek 16 százalékát is érintheti a szenzoros alulészlelés.
- A magas fájdalomküszöb is a szenzoros alulészlelés egyik jele lehet.
„A szenzoros alulészlelés (sensory low registration) az, amikor valakinek az agya a különböző érzékszerveken keresztül érkező információkat máshogy dolgozza fel, mint a többségé – mondta Dr. Vicky Robinson pszichológus. – Ez annak a következménye, hogy az agy szenzoros rendszere elveszíti a nyomot vagy figyelmen kívül hagyja a beérkező érzeteket.”
„A szenzoros alulészlelés érinthet egy bizonyos érzékelési rendszert, például a hallást vagy tapintást, de bizonyos esetekben több vagy az összes érzéket is egyszerre” – tette hozzá Alisha Grogan klinikai szakpszichológus.
Jó hír, hogy ma már egyre gyakrabban derül fény a szenzoros rendszer működési zavaraira. Mert a szenzoros alulészlelés esetében is igaz: minél hamarabb kapunk diagnózist, annál könnyebb és hatásosabb a terápia. Ám még felnőttkorban sem késő segítséget kérni, sokat lehet javítani az életminőségen a megfelelő terápiával.
Mik a szenzoros alulészlelés leggyakoribb jelei?
„Gyerekeknél a szenzoros alulészlelés jelei leginkább a viselkedésükön mutatkoznak meg – mondta Robinson. – Ugyanez igaz a felnőtteknél is. De alapvetően mindenkinél más és a szenzoros feldolgozás különbözőségei határozzák meg, milyen tüneteket produkál a szenzoros alulészlelés valakinél.”
A pszichológus összefoglalta, melyek azok a jelek felnőttek esetében, melyek leggyakrabban jelentkeznek:
- Magas fájdalomtűrő-képesség: a fájdalominger alig vált ki reakciót vagy kényelmetlenség-érzetet, gyakran nem is veszik észre, hogy megsérültek.
- Nem tűnnek fel a változások a környezetükben: a hőmérséklet, fény vagy zajok megváltozását nem veszik észre a szenzoros alulműködéssel élők.
- Erős szenzoros ingerekre van szükségük: keresik az erős szenzoros élményeket, hangos zenét, erős fényeket vagy fűszeres ételeket, hogy minél erősebb legyen az inger.
- A szenzoros stimulációra nem reagálnak: nem veszik észre, ha kopognak az ajtón, csörög a telefon vagy valaki a nevüket mondja.
- Gyakran szakad meg a kapcsolatuk a külvilággal: nehezen képesek figyelni és koncentrálni, gyakran veszítik el a kapcsolatot az éppen folyó eseményekkel.
- A finommotoros képességeik nem a legjobbak: nehezen megy a szenzoros alulműködéssel élőknek a tű befűzése vagy a cipőkötés például.
A gyerekek esetében is jellemző a magas fájdalomküszöb, küzdelem a figyelemmel és koncentrációval, lassú reakcióidő, az erős ingerek keresése (pörögni, ugrálni, hintázni akarnak folyamatosan) és az, hogy nem tűnik fel nekik, ha megváltozik a környezetük.
Hogyan diagnosztizálható a szenzoros alulészlelés?
A szenzoros alulészlelés jele lehet, hogy nem vesszük észre a környezetünkben lévő tárgyakat
„Az alulészlelés nem egy hivatalos, külön diagnózis. Egy nagyobb kategóriába, a szenzoros feldolgozási zavarok (SPD, Sensory Processing Disorder) közé tartozik – magyarázta Grogan. – Az SPD-t sem tartalmazza az egészségügyi szakemberek számára készült, a mentális és idegrendszeri zavarok diagnosztikáját segítő kézikönyv, ám sok pszichológus tekinti önálló diagnózisnak a szenzoros észlelési és feldolgozási zavarokat, ha azt tapasztalja, hogy pácienseit is érinti” – tette hozzá a szakember.
Miért marad gyakran diagnózis nélkül a szenzoros alulészlelés?
„Mivel a szenzoros alulészlelés egy nagyobb diagnosztikai kategória része – ami önmagában szintén nem számít hivatalos diagnózisnak –, a klinikai szakemberek gyakran figyelmen kívül hagyják, ha csak ez a tünetegyüttes áll fenn – mondta Grogan. – Sőt, még ma is gyakori, hogy a szenzoros alulészlelés jeleit személyiségproblémának, jellemhibának tekintik.”
Mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél ügyetlennek, hanyagnak címkézik azt, akinél a szenzoros alulészlelés tünetei jelentkeznek. „Általában nem azoknál a gyerekeknél áll ez fenn, akiknél más neurológiai tünetek nem társulnak a szenzoros alulészlelés jeleihez. Tehát nem hisztiznek, nincsenek frusztrációs kitöréseik vagy hiperaktivitás” – mondta Grogan. – „Felnőttkorra pedig megtanulják, hogyan kompenzálják a szenzoros alulműködés jeleit, így alapvetően észrevétlen marad mások számára, a szennyestartó mellé ledobott ruhán túl” – tette hozzá Robinson.
Lehet javítani a szenzoros alulészlelésen?
A szakemberek javasolhatnak olyan szenzoros aktivitást, ami stimulálja az agy megfelelő részeit. Ezek között lehetnek taktilis tevékenységek, amik érintéssel (különböző anyagú és állagú dolgok tapintásával, mint a homok, borotvahab, gyurma stb.) vagy nehéz fizikai erőfeszítéssel (húzás, emelés, nehéz tárgyak cipelése stb.) járnak. A vizuális ingerek (lávalámpa vagy buborékok) is segíthetnek, ha olyan típusú a szenzoros alulészlelésünk.
A kulcs az, hogy olyan erős ingerekkel bombázzuk az agyunkat, amit már észlel, ezzel a gyerekek és felnőttek esetében is megtanítható az agy a figyelemre és az ingerekre való összpontosításra, ami segíthet, hogy teljesebb életet élhessenek. Anélkül, hogy rálépnének a szobában hagyott építőkockára az éjszaka közepén.
Forrás: Popsugar Fotó: Unsplash
