„Nincs mindig orgazmusom szex közben. Így békültem ki ezzel”

2022. február 06. |

„A sírás szex közben általában nem túl izgató dolog. Ez különösen igaz, amikor már tíz perce próbálsz elmenni, véresre dörzsölöd magad, miközben a párod, akivel négy éve együtt vagytok, egyre frusztráltabbá válik, és valószínűleg – legalábbis te azt gondolod – egyre inkább unja az egész rutint."

Összehasonlítva azzal, mint amikor néhány évvel korábban randizni kezdtünk, nem tudom hibáztatni őt azért, ha elege van. Kezdetben a szex jó volt. De legfőképpen spontán volt és olyan fajta játékosság jellemezte, amitől minden mókás és könnyű volt. Valahol a második és negyedik év között valami megváltozott a dinamikánkban. Nem emlékszem pontosan, mikor történt a változás, vagy mi váltotta ki pontosan. De tudom, hogy a sírás akkortájt kezdődött, amikor a klimax egyre erősebb tünetekkel döngette a kapukat. A hangulat egyre forróbbá vált, lekerültek a ruhák, és akkor… nem történt semmi.

Legfeljebb annyi, hogy a vállára borulva zokogtam, és folyamatosan azt suttogtam, hogy bocsásson meg, ő hangosan felsóhajtott, majd összeszedte az ágyban a ruháinkat, és megkérdezte, főzzön-e egy teát. Nem túlzás azt állítani, hogy nagyon megalázónak éreztem ezeket a pillanatokat.

szex-orgazmus-nelkul-vallomas

A párom, aki egy szexközpontú 22 éves libidójával bírt, és folyamtosan készen állt egy kis hancúrra, nem adta fel. Kipróbáltunk különböző pózokat, új síkosítót, mocskos beszédet, teljes csendet, pornót. Mindent, ami csak eszünkbe jutott és lehetséges, csak azt nem, hogy orvoshoz forduljak. (Mivel néha eljutottam az orgazmusig, arra jutottam, hogy pszichológiai oka lehet a dolognak, nem testi.)

A legnagyobb ellentmondás az volt, hogy minél inkább próbáltam elmenni, annál kevésbé sikerült. Egyszer ahhoz hasonlítottam, mint amikor valaki elszántan próbálja kinyomni az üres naptejes flakonból a krémet, amikor már a strandon van. A párom azt válaszolta, inkább olyan, mint amikor arra várunk, hogy valaki megfőzze a vacsoránkat, majd amikor készen van, bejelentjük, hogy mégsem vagyunk éhesek. 

A legrosszabb része az volt, hogy tudtam, hogy a páromnak ez rosszulesik. Láttam rajta, hogy saját magát is hibáztatja minden egyes alkalommal, amikor kudarcba fulladt a szex. Mivel nyitott kapcsolatban éltünk, arra biztattam, hogy nyugodtan szexeljen másokkal, hogy a testi igényeit kielégítse, én pedig az érzelmeket adom. Félig viccesen egyszer azt javasoltam, hogy letöltöm a Tindert, és megkeresem a hasonmásomat, hogy tudjon vele szexelni, miközben én a szokásos hangokat adom ki az egyik sarokban. Nem nevetett. Akkoriban azt gondoltam, hogy végtelenül önzetlen vagyok, de visszanézve már látom, mennyire bántó volt az ötlet a páromra nézve.

Minél gyakrabban nem történt meg az orgazmus, annál kevésbé volt kedvem próbálkozni, és annál rosszabb lett a kapcsolatunk. Nem azért, mert imádtuk a szexet és ez volt a mindenünk, hanem mert olyan érzés volt, mintha valami nagyobbnak lenne a tünete – esetleg annak szimbóluma, hogy elbeszélünk egymás mellett –, és később annak a jele, hogy nem illünk össze. A tény, hogy ő nagyon könnyen elment, hatalmas frusztrációt okozott, ami nagy szakadékot hozott létre köztünk. Nem volt egyensúly. 

Akkoriban elkezdtem barátkozni azzal a gondolattal, hogy talán nem is szeretem a szexet vagy nincs szükségem annyi szexre. Talán az az oka annak, hogy nem tudok elmenni, hogy nem vagyok ott teljesen. Tudtam, hogy nincs köze a barátomhoz, csak hozzám. Elvesztettem a harcot a saját elmémmel szemben. Saját magam voltam a gátja az orgazmusomnak.

Néhány hónap múlva szakítottunk. Hetek óta meg sem próbáltunk szexelni. Eldöntöttük, hogy nincs értelme így együtt lennünk. Amikor készen álltam arra, hogy valaki mással ismerkedjek, nagyon izgultam. Nem akartam, hogy neki is csalódást okozzak. Nagyon gyorsan kiderült, hogy olyan érzelmi kötelék van közöttünk, amit soha nem tapasztaltam korábban. Amikor először együtt voltunk, nem is jutott eszembe, hogy esetleg nem lesz orgazmusom. Olyan erősen vonzódtam hozzá, hogy meg sem fordultak a fejemben olyan emberi gondolatok, mint a klimax. Amíg be nem következett.

Képzeljük csak el: én vagyok felül, a bőröm fényes és kipirult, az izzadtságcseppek apró gyöngyökként gurulnak végig az arcomon és a nyakamon. Valami éteri, nyers és teljesen tiszta módon kapcsolódunk egymáshoz. Lehajolok, hogy megcsókoljam, és amikor elhúzódok, a tarkómra teszi a kezét, a szájához húzza a fülemet, és belesúgja: „azt akarom, hogy te menj el először”. 

Szinte azonnal tudtam, hogy ez nem történik meg. Lassan kúszott végig a hideg a hátamon, míg az agyamig eljutott a felismerés: a nemezisem visszatért. Meglepett és elszomorított, hogy az ellenségem él és virul, és ismét arra készül, hogy lerombolja a szexuális életemet. Ennek ellenére nem adtuk fel a próbálkozást. Én tudtam, hogy ő bármikor el tud menni, elképzeltem, ő mennyire akarja, és fogalma sincs arról, hogy én viszont bármelyik pillanatban sírva fakadhatok. 

Így hát csak annyit mondtam: sajnálom, szerintem ez nem fog megtörténni. Próbáltam magam megóvni a lemondó sóhajoktól, a kiábrándult grimaszolástól, az együttérző csésze teától. De nem egy átlagos emberrel volt ezúttal dolgom. Azt mondta, hogy semmi baj, és ettől még nagyon jó volt. 

Amikor el akartam menni haza, megkérdezte, hova megyek, és visszahúzott, megölelt. Megkérdezte, mi bánt, és én csak forgattam a szemem, mintha nem lenne elég egyértelmű. Csak megrázta a fejét, és mélyen megcsókolt. 

Ahogy feküdtünk egymás karjában meztelenül, elmondta, mit gondol a szexről. „Az egésznek az a lényege – mondta, – hogy az intimitás új szintjére érjünk, az öröm által. Az öröm nem egy bizonyos pillanatról szól vagy egy célról, sokkal inkább az útról.” Az orgazmus is egyfajta öröm, magyarázta el nekem, de nem ez az egyetlen dolog a szexben. Máshonnan közelítette meg a dolgot: az orgazmus a creme brûlée egy ötfogásos vacsora végén. „Az öröm az egész esemény, a kenyérropogóstól a desszertig” – mondta. Nem voltam biztos benne, hogy valaha találkoztam-e olyan férfival, aki a szexet az evéshez hasonlította, de elkezdtem hinni az álláspontjában.

Ez egy teljesen újfajta szexpozitivitás volt, sokkal felnőttebb és mélyebb. A filozófiája segített rájönni, hogy egy sokkal tágabb univerzum a szexualitás és testiség, mint amit addig ismertem. Ahogy a szexnek ki kell néznie – a társadalmi sztereotípiák szerint –, teljesen más, mint ahogy a sok-sok kapcsolatban különbözőképpen működik.

Most, az új párommal maga a szex a valami. Nincs nyomás amiatt, hogy a klimax vajon mikor tör rám újabb rohammal. Szabadon élvezhetem a kellemes perceket, ahelyett, hogy magamban őrlődnék azon, vajon sikerül-e. Minden orgazmus nélküli szex után közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz.

Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód