A szakértők már javában dolgoznak a probléma orvoslásán; laboratóriumban termesztett ételekkel, rovarokkal és műhúsokkal szeretnék fenntarthatóvá tenni a fenntarthatatlan mennyiségű földi populáció étkeztetését. Talán elsőre rémisztően hangzik, de ez a jövő már nincs is olyan messze. Tücsöklisztet és vegán húsokat már gyakorlatilag bármelyik nagyobb városban be tudunk szerezni, de vajon mennyire fenntartható és etikus laborban termesztett húsokat fogyasztani, és milyen hatással van a környezetünkre, ha az alternatív megoldásokat választjuk? A cikk után mindenki döntse el maga.
Ízeltlábú csemegék
A rovarok valóságos aduásznak számítanak az élelmiszeriparban: magas a fehérjetartalmuk, zsírszegények, tápanyagdúsak, kedvező bennük az omega-3 és omega-6 zsírsavak aránya, felfalják a konyhai hulladékot (az örök körforgás), az ürüléküket pedig akár műtrágyaként is használhatjuk. Jóval kevesebb földet és takarmányt fogyasztanak, mint a mezőgazdasági szarvasmarhák, amelyek jelenleg körülbelül a termőterületek 33%-át veszik igénybe.
Összehasonlításképpen: az élelmiszeripari tücskök tenyésztése során a tehenek metánkibocsátásának csupán 0,1%-ával járulnak hozzá az üvegházhatású gázok termeléséhez, ami a globális átlag 15 százalékát teszik ki. Vízből is sokkal kevesebbre van szükségük: 112 liter folyadék szükséges egyetlen gramm marhahús előállításához, de kevesebb, mint 23 liter egy gramm rovarfehérjéhez.
Persze egyelőre nem kell amiatt aggódnunk, hogy mostantól kötelezően ízeltlábúakat kell majd ennünk. Leah Bessa, a rovaralapú élelmiszereket előállító dél-afrikai Gourmet Grubb munkatása a Guardiannek nyilatkozva elmondta, hogy míg sok országban nem állnak készen az egész rovarok fogyasztására – azoknak, akik idegenkednek tőle, egyébként is érdemes kezdetben inkább rovarlisztből készült élelmiszerekkel vagy chipsekkel próbálkozniuk –, azért nem teljesen idegenkednek az újításoktól. Például egyre többen fogyasztanak Entomilket, amit a zsírokban, kalciumban és ásványi anyagokban gazdag fekete katonalégy lárváiból készítenek.
Pedig a rovarevés egyáltalán nem számít újdonságnak az emberiség életében. Jelenleg csupán reneszánszát éli, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már az ókori Rómában is csemegeként fogyasztották a sáskákat és a szöcskéket, amit nagyon szerettek kisütni. Úgy vélték, hogy a sáskák különféle betegségekre is gyógyírt jelenthetnek, így köhögés, álmatlanság és fejfájás ellen is előszeretettel fogyasztották őket.
Különösen alkalmas tápláléknak számítottak az ínségesebb időkben: a katonák gyakran főzték meg a sáskákat, amiből aztán tésztát készítettek, vagy gabonával keverték össze, hogy kenyeret süssenek belőle. A szegényebbek asztalán a mindennapi menü része volt, a gazdagok pedig egyszerűen csak kíváncsiságból falatoztak belőlük. A reneszánsz alatt pedig Európa-szerte úgy tekintettek a sáskákra és kabócákra, mint egészséges és tápláló energiaforrásra. De Törökországban és más keleti országokban is gyakran fogyasztottak sáskákat és szöcskéket, a betegséget pedig hangyákkal és bogarakkal űzték el.
Alternatív húsok – Akárcsak az igazi?
A környezetszennyezésre és a húsipari állatkínzásra az alternatív húsok is megoldást kínálhatnak, ha nem akarunk lemondani a jól megszokott ízekről. Becslések szerint évente 70 milliárd állatot vágnak le világszerte a népesség élelmezése céljából, amelyek finoman szólva sincsenek baráti körülmények között tartva viszonylag rövid életük alatt. A gombákból előállított és növényi eredetű húsok létezése talán már senki számára nem jelent újdonságot – ellentétben a laboratóriumban termesztett valódi hússal, amihez gyakorlatilag egyetlen állatot sem vágnak le. Ezt a szokatlan élelmiszert úgy állítják elő, hogy mintát vesznek állati sejtekből és aminosavak, cukrok, só, vitaminok, illetve egyéb összetevők keverékével táplálják néhány hétig, amíg illatra, ízre, érzetre és állatra is olyan nem lesz, mint az eredeti hústermékek.
Az állati sejteket gyakran biopsziával szerzik egy – akár élő, akár nemrégiben levágott – állatból, vagy a megtermékenyített petesejtből származó sejtek kinyerésével. Ezek lehetnek őssejtek, amelyek képesek az állat szinte bármely részévé fejlődni, vagy lehetnek az úgynevezett szatellit sejtek, amik regenerálják és helyreállítják az izmokat. Ezeket a sejteket tenyészteni kezdik, így genetikai manipuláció vagy mutáció révén akár 50-szer is tudnak szaporodni, mielőtt újabb mintavételre lenne szükség.
2016 és 2022 között a kockázatitőke-befektetők világszerte közel 3 milliárd dollárral támogatták a laboratóriumban előállított húsokkal foglalkozó startupokat. Ezek a vállalkozások állítólag azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy termékeikkel megoldást kínáljanak a hagyományos húsipar szénlábnyomára, az erdőirtásra, a levegő- és vízszennyezésre, és felvegyék a harcot az állatkínzással szemben.
Az állati eredetű húsok laboratóriumi keretek között történő előállítása viszont egyáltalán nem olcsó. A gyártók úgynevezett bioreaktort használnak, ugyanazt a gépet, amit a gyógyszergyártó cégek is alkalmaznak az oltóanyagok előállításához. Ráadásul a bioreaktorok elhelyezésére szolgáló gyárak építése is költséges, és a környezetet sem feltétlenül kímélik: igaz, hogy a hagyományos húspiaci módszerek visszafordíthatatlan ökológiai károkhoz vezetnek, de a laboratóriumban termesztett hús is hatalmas mennyiségű energiát igényel.
Az alternatív húsokkal foglalkozó nonprofit szervezet, a Good Food Institute kutatása szerint a növényi és sejtalapú húsoknak nagyjából 80%-kal kevesebb a szén-dioxid-kibocsátása, mint az állati eredetű termékeknek. Ezzel szemben egy 2015-ös tanulmány azt állítja, hogy amennyiben a húslaboratóriumok továbbra is a jelenlegi léptékben veszik igénybe a hagyományos energiaforrásokat, hamarosan rosszabb hatással lennének a bolygóra, mint a hagyományos húsipar. Sőt, a laboratóriumban termesztett hús akár 25-ször rosszabb környezeti hatással járhat, mint a szupermarketekben kapható átlagos termékek.
Ha pedig ez nem lenne elég, a sejtalapú húsok nemcsak a környezetünk, hanem a saját egészségünk szempontjából is hagynak kívánnivalót maguk után. Egyes tanulmányok ugyanis összefüggést mutattak ki bizonyos típusú ultrafeldolgozott élelmiszerek, a rák, illetve más betegségek között. Ennek ellenére a laboratóriumokban az eredetieknél egészségesebb zsírsav-összetételű húsokat állítanak elő, amelyekkel kevesebb antibiotikumot, betegséget és vegyszert vihetünk be a szervezetünkbe, mint a hagyományosan előállított élelmiszerekkel.
Szó ami szó, a tudomány egyrészről lehetővé teszi, hogy úgy fogyaszthassunk húst, hogy közben ne veszélyeztessük a vadon élő állatpopulációt. Másrészről a vallástudósok még mindig tanácskoznak azon, hogy a tenyésztett hús valóban halalnak vagy kósernek tekinthető-e, ahogy az is folyamatos vita tárgyát képezi, hogy ez az élelmiszer egyáltalán vegetáriánusnak számít-e. A rövid válasz: nem. De azt, hogy valakinek megéri-e etikai szempontból inkább ezt választani az élő állatok helyett, és érdemes-e kockázatot vállalni egy olyan termék fogyasztásával, amelynek élettani hatásáról még keveset tudunk, mindenki eldöntheti maga.
Fotó: Getty Images
Terápiás menü, funkcionális élelmiszer, fenntartható táplálkozás
Vajon képesek leszünk a következő években, évtizedekben jószántunkból, tudatosan átalakítani az étkezési szokásainkat – úgy, hogy az a fenntarthatóságot is szolgálja? Már ma is egy sor elgondolkodtató trendnek vagyunk szemtanúi, amelyek előrevetítik az ételeink jövőjét is.
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
