- A kedvesség, nagylelkűség, gondoskodás függővé tesz a saját viselkedésünktől, hiszen mindenki jutalmazza ezt a fajta magatartást.
- Miért lenne baj, hogy mindig mindenkit elégedetté akarunk tenni magunk körül?
- A megfelelési kényszernek valós és komoly egészségügyi következményei vannak, mind a testünkre, mind a lelkünkre nézve.
Mi vagyunk azok, akiknek a vállán bármikor kisírhatják magukat a barátaink, családtagjaink? Bárki, bármikor számíthat ránk? Mi gond lehet azzal, hogy folyton kedves, nagylelkű és gondoskodó emberek vagyunk? A szakemberek szerint elég sok. Ugyanis ha folyton boldoggá és elégedetté akarunk tenni mindenki magunk körül, a megfelelési kényszer előbb-utóbb a testi egészségünk rovására megy. A hatás akár életveszélyes is lehet.
Miért rossz az egészségünknek a megfelelési kényszer?
Aki folyton azt akarja, hogy mindig, mindenki elégedett legyen vele, azt a stressz minden oldalról támadja. A megfelelési kényszer miatt – mert elviselhetetlen számára a tudat, hogy bárkit cserben hagy bármikor – az életét folytonos készültségi állapotban tölti, különösen kihegyezve mások felé irányuló érzéseire, miközben a saját szükségleteinek és véleményének nem ad hangot.
Amikor ebben az elnyomott érzelmi állapotban létezünk hosszú ideig, annak egészségügyi következményei lesznek. Depresszió, szorongás, kimerültség, alvásproblémák, kiégés lép fel. De a megfelelési kényszer testi tünetekhez, szívproblémákhoz, magas vérnyomás, sőt, rák kialakulásához is vezethet.
Mindannyian megérdemeljük a megbecsülést. Ám aki megfelelési kényszerben szenved, alulértékeli saját magát, bűntudattal és önhibáztatással él. Mivel ezeket az érzéseket el akarja űzni, így mások igényeit a sajátja elé helyezi, hogy az ő elégedettségük által kapjon visszaigazolást arról, hogy ő is értékes. Hiszen elégedetté tudott tenni valakit, még akkor is, ha ennek a saját pihenése volt az ára.
Hogyan alakul ki a megfelelési kényszer?
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a megfelelési kényszer általában egyfajta válaszreakció bizonyos történésekre, és ez válik az ember megküzdési mechanizmusává az élete folyamán. De lehet tanult reakció is. Lehet, hogy már az édesanyánk is megfelelési kényszerrel küzdött, vagy olyan élethelyzetbe kerültünk, ahol át kellett vennünk egyfajta viselkedést, hogy beilleszkedjünk.
Szerepet játszhat az elutasítás is a megfelelési kényszer kialakulásában. Lehet, hogy valamelyik szülő hárított el folyamatosan, vagy volt egy olyan párkapcsolatunk, ahol a másik azt éreztette velünk, hogy értéktelenek vagyunk. De az iskolai bántalmazás (bullying) is vezethet oda, hogy megfelelési kényszer alakul ki.
Ha olyan családban nőttünk fel, ahol gyakori volt a szóbeli (vagy tettleges) családon belüli bántalmazás, gyorsan megtanultuk, hogyan kerüljük el a konfliktust: ha megfelelünk mindig és mindenben.
Egyszer hallottam, ahogy az apám azzal viccelődik egy barátjának, hogy én egy hiba voltam
– emlékszik vissza Tiffany McLean személyi tanácsadó, bevallva azt is, hogy ő már csecsemőkora óta megfelelési kényszeres. Legkisebb gyerekként két nagyobb testvérrel mindig úgy érezte, hogy ő már az oldalvonalra szorult. „A szüleimnek már volt egy fia és egy lánya, így magamat csak egy extrának éreztem. Megtanultam, hogyan tehetek elégedetté mindenkit magam körül, azt akartam, hogy elfogadjanak. Soha nem okoztam semmilyen gondot, sőt, valójában csak bele akartam olvadni a háttérbe.”
„Ezt vittem magammal a felnőttkorba is. Mindig a követő akartam lenni, sohasem a vezető. Minden egyes kapcsolatomban folyamatosan alkalmazkodtam. Magamra vettem olyan dolgokat, szokásokat, amiket nem is akartam, nem is érdekeltek igazán – folytatta. – A munkában többet vállaltam, mint amennyire volt kapacitásom. Inkább éjszaka is dolgoztam, de sohasem mondtam nemet, bármit sóztak rám. És sohasem kértem fizetésemelést, holott tudtam, hogy megérdemelném.”
„Mire negyven lettem, kiégtem és boldogtalan voltam. Ekkor egy kollégám adott egy könyvet, amiből rájöttem, hogy lehet nemet is mondani. Ez megváltoztatott mindent. Próbáltam magamba szívni minden olyan dolgot, ami hasznos lehetett, hogy végre olyanokkal töltsem az időmet, ami számomra megfelelő.”
„Rájöttem, hogy évtizedeket töltöttem az életemből azzal, hogy azt mondogattam magamnak: ó, Tiff, kimerült vagy, de ne is törődj vele, még kapsz levegőt, úgyhogy meg tudod csinálni, és örülni fognak neki. Az életemben először negyvenévesen jöttem rá, hogy a saját fontossági sorrendemben lehetek én is elől.”
Miből tudhatjuk, mi is megfelelési kényszerrel küzdünk-e?
Vannak olyan személyiségvonások, amik megmutatják, nálunk is fennáll-e a megfelelési kényszer. Az alábbi felsorolásból hányat érzünk igaznak saját magunkra?
- Mások szükségleteit és véleményét a sajátunk elé helyezzük.
- Nehezen mondunk nemet, és olyan dolgokat is megcsinálunk, amiket nem akarunk.
- Megengedjük, hogy mások kihasználják a kedvességünket.
- Nem állunk ki magunkért vagy nincs határozott véleményünk bizonyos dolgokban.
- A konfrontációt másokkal félelmetesnek találjuk és igyekszünk elkerülni.
- Sokszor kérünk bocsánatot.
- Másoljuk mások viselkedését, hogy beilleszkedjünk.
- Nehezen hozunk döntéseket, idegen tőlünk a vezetés.
- Elnyomva érezzük magunkat, mert nem lehetünk saját magunk.
- Neheztelünk, mert mélyen tudjuk, hogy hagyjuk magunkat kihasználni.
„Aki megfelelési kényszerrel küzd, gyakran büszke arra, hogy jó barát vagy megmentő, mindenkit kisegít bármikor. De ez legtöbbször egyfajta önvédelem, hogy saját maguknak se kelljen bevallaniuk, csak azért csinálják, mert képtelenek nemet mondani” – jelentette ki Simone Bose pszichoterapeuta.
– Megtanulták valamikor az életük során, hogy csak és csakis akkor szerethetők, ha elégedetté tesznek másokat maguk körül, ezért mások szükségleteit a sajátjuk elé helyezik. Nagyon nagy bennük a visszautasítástól való félelem. Irtóznak annak a gondolatától, hogy valaki nem szereti őket, ezért a kedvesség csigaházába húzódnak be, hogy megvédjék magukat.”
Hogyan szabaduljunk a megfelelési kényszertől?
A megfelelési kényszerrel küzdőkben nagyon erős az önkritikára való hajlam. De fontos tudatosítanunk, hogy a gyökere mélyen van és rengeteg körülmény hatással van rá. Olyan régóta hiányzik az önértékelés, hogy azt csak fokozatosan lehet visszaépítenünk. Mivel eddig külső helyről/személytől vártuk a megerősítést, most meg kell tanulnunk, hogy ez belülről fakadjon. Ez csak akkor lehetséges, ha elhisszük, hogy saját jogon is értékesek vagyunk, képesek vagyunk határokat húzni és megtartani azokat.
Hajlamosak azt hinni a megfelelési kényszerrel küzdők, hogy ha nem mások elégedettségére tesznek, önzők.
„Nagyon bonyolult fogalom az önzőség – mondja a pszichológus. – De valószínűleg át kell kereteznünk magunkban a szót, ha megfelelési kényszerünk van. Az önzőség ugyanis lehet jó dolog, ha azon dolgozunk, hogy megtaláljuk, mire van szükségünk és mi tesz minket elégedetté. Ám az is tény, hogy vannak emberek, akik számára a segítőkészség és figyelmesség áll az első helyen.”
Az egyensúly az, amire törekednünk kell a szakember szerint. „Pszichológusként mindig arra bátorítom a klienseimet, hogy lassan akarjanak változtatni. Gyakorolják a nemet mondás művészetét először kicsi dolgokban, majd így haladjanak a nagyobb, fajsúlyosabb dolgok felé.”
Először félelmetes lesz, de fontos az is, hogy megbarátkozzunk a kényelmetlenség érzésével is, és ne akarjuk kitörölni. „A kis rossz érzést még jól tolerálja az ember. Éljük meg, értsük meg, majd menjünk tovább” – javasolja a szakember.
Mások reakciója is nehezítheti a megfelelési kényszerrel való leszámolást. „A körülöttünk élők megszokták, hogy mindig kéznél vagyunk, ezért nehéz lehet nekik elfogadni az új, nemet mondó énünket – figyelmeztet a pszichológus. – Ám meglepő módon azt tapasztalhatjuk, hogy minél magabiztosabbá válunk, annál nagyobbra értékelnek és annál jobban tisztelnek majd a többiek.”
Forrás: The Telegraph, fotó: Getty Images
