A soha le nem kaparható címkék
A címkéket a legtöbb ember nem szereti, pláne, ha éppen őrá ragasztják. Bár tény, hogy hasznos lehet, amikor hajszálpontosan beazonosítunk vele valakit egy társalgásban, rettentő frusztráló, ha hosszú évtizedekig tartó bizonyítás után sem lehet levedleni egy-egy kínosabb, rég kinőtt, de mégis örök enyvvel tapadó példányt.
Létezik-e gasztrogyász?
Szakkönyvek sokasága és cikkek, applikációk özöne foglalkozik azzal, hogyan lépjünk túl azon, amikor egy-egy ex, vagy fontos személy eltűnik az életünkből. Nekem a szekrényben lévő csontvázak mellett a lassan egy Larousse gasztronómiai lexikont megszégyenítő, „múltba vesző” kedvenc kajákkal is van mit birkóznom fejben és lélekben.
Hová lett a nagyi narancsdzsemes mézese?
Ki ne emlékezne a nagymama süteményeire és a nagypapával tett hosszú sétákra vagy épp fordítva a nagypapa süteményeire és a nagymamával tett kirándulásokra? A nagyszülők emléke mindenkiből kitörölhetetlen. Akiknek pedig nem jut ebből, azok sajnos valami igazán szívmelengető jóból maradnak ki.