A járvány lassan elmúlik, de a karanténkilók még valószínűleg sokáig emlékeztetnek minket azokra a hónapokra, melyeket jobbára a lakásunk falai között töltöttünk, leginkább nassolással, és kevésbé mozgással. A felmérések szerint átlagosan két kilót híztak az emberek világszerte a pandémia alatt. Magyarországon ez a szám sokkal magasabb: hat kilogramm az átlagos súlygyarapodás. Tudjuk, hogy többet kellene mozognunk, ám nagyon nehéz beilleszteni az életünkbe egy új szokást, és amikor elmaradoznak az edzések, a helyét a lelkiismeretfurdalás veszi át. Valószínűleg új megközelítésre van szükségünk, hiszen egyre inkább világosság válik, hogy azok a módszerek, melyekkel az embereket próbálják rávenni a testmozgásra – az orvosi veszélyeket vagy előnyöket ecsetelve és a testmozgást divatossá téve – nem működnek. Mindenki tudja, hogy a sport egészséges, ám orvosi utasításra vagy a reklámok hatására sem tudjuk rávenni magunkat.
Talán segíthet, ha körülnézünk abban a különös világban, melyben élünk, hogy kiderüljön, az őseink vagy éppen más kultúrák népei hogyan maradtak, maradnak fizikailag aktívak. A testmozgás evolúciós pszichológiai megközelítése rögtön azzal indít, hogy lerántja a leplet tíz közkeletű mozgással kapcsolatos mítoszról. Ha elgondolkodunk ezeken, és beillesztjük őket az életünkbe, nem leszünk ugyan olimpikonok, ám segíthetnek, hogy új lapot nyissunk a sporttal való kapcsolatunkban, lelkiismeret-furdalás nélkül.
1. mítosz: az edzés természetes
Bármilyen mozdulatot teszünk, az fizikai aktivitás. Ezzel szemben az edzés olyan önként vállalt fizikai aktivitás, melyet csupán a fittségünkért végzünk. Ha azt gondoljuk, hogy az edzés természetes állapotunk, tévedünk, ez egy nagyon modern viselkedési forma. Az embert évmilliókig két dolog vette rá a fizikai aktivitásra: ha szüksége volt rá, vagy ha megvolt a jutalma. A szükséges fizikai aktivitás az élelemszerzés vagy a túlélés érdekében tett lépések. Az agy jutalmazó rendszere pedig a táncnál, játéknál vagy a szórakozásból végzett gyakorlatokért, a különböző készségek fejlesztésénél kapcsolt be. Olyan tehát nem fordult elő a kőkori embernél, hogy öt kilométert futott volna azért, hogy lemozogja az előző napi plusz egy süteményt, vagy súlyokat emelgetett volna csak azért, hogy felemelje azokat.
2. mítosz: ha nem halunk meg edzésen, lusták vagyunk
Tényleg lusta, aki a lépcsők helyett a liftet választja, amikor lehet? Bár korábban nem létezett a lift, teljesen normális az a késztetés, hogy inkább azt a módszert válasszuk, mellyel kevesebb kalóriát égetünk, hiszen az emberiség története során eddig több idő telt el úgy, hogy híján voltunk az ennivalónak, mint bővében. Teljesen logikus tehát, hogy korai őseink kerültek mindenfajta erőfeszítést és mozgást, hacsak nem volt szükséges. Ne érezzük magunkat tehát rosszul, ha ezek az ősi ösztönök kerekednek felül. Fogadjuk el inkább, hogy teljesen normális az érzés, és nehéz felülírni az evolúciós kódot.
3. mítosz: az ülés az új dohányzás
Már írtunk korábban azokról a statisztikákról mi is, melyek szerint a túl sok ülés öl. Valóban, a mértéktelen fizikai inaktivitivás egészségtelen, ám az is az, ha démonizáljuk a teljesen normális testhelyzetet, az ülést. Még a bútorokat teljesen nélkülöző vadászó-gyűjtögető őseink is üldögéltek körülbelül napi 10 órát. Ám nem mindegy, hogyan ülünk, és a kutatások szerint az is jót tesz, ha 10-15 percenként felkelünk és testhelyzetet váltunk.
4. mítosz: az őseink keményen dolgoztak, gyorsak és erősek voltak
Leszögezhetjük, hogy nem igaz az az állítás, miszerint a civilizáció tette satnyává és gyengévé az embert, hiszen őseink született atléták voltak, szupererősek, szupergyorsak és könnyedén lefutottak akár egy maratonnyi távot. A vadászó-gyűjtögető emberek megfelelően fittek voltak, ám csupán közepesen erősek és nem különösebben gyorsak. Nem volt könnyű az életük, ám csupán napi 2-3 órát töltöttek közepes intenzitású fizikai aktivitással. Nem átlagos, és főként nem szükségszerű tehát, hogy valaki ultrafitt és ultraerős legyen.
5. mítosz: nem fogyhatunk gyaloglással
A gyaloglás és séta előnyeiről regényeket lehetne írni, ám gyakori az a vélemény, hogy fogyni viszont nem lehet ezzel a mozgásformával, mivel nem égetünk el elég kalóriát közben, viszont megéhezünk tőle, így többet eszünk, és inkább hízunk, mint fogynánk végeredményben. Az igazság az, hogy az étrenden múlik, fogyunk-e vagy hízunk, nem a mozgáson. Ugyanakkor bármelyik diéta csak profitálhat belőle, ha mozgunk közben. Akár sétával.
6. mítosz: a futás tönkreteszi a térdet
Sokan azért félnek elkezdeni futni, mert tartanak a térdsérülésektől. Ezek a félelmek nem alaptalanok, hiszen a leggyakoribb futósérülések között vannak a térdproblémák. Ám a térd és más ízületek arra vannak kitalálva, hogy elnyeljék azt a nyomást, ami a testet éri futás közben, viszont nem szabad túlterhelni őket. Ha jó technikával, megfelelő mennyiségűt futunk, valójában az segít megőrizni az ízületek egészségét.
7. mítosz: normális, ha a korral egyre kevésbé vagyunk aktívak
Annyi év kemény munka után nem érdemeljük meg a pihenést a nyugdíjas éveinkben? Nem igazán. A közvélekedéssel – az őseink nehéz és rövid életet éltek – szemben azok a gyűjtögető-vadászó emberek, akik túlélték a gyermekkort, nagyjából hetven évig éltek. Ennek hátterében pedig az állhat, hogy idősödve is elvégezték azt a közepes intenzitású munkát, amit korábban. Azért fontos, hogy idősebb korunkban is fizikailag aktívak maradjunk, mert ezzel stimuláljuk és javítjuk az idegrendszert és a test különböző folyamatait. A valóság tehát az, ahogy öregszünk, egyre egészségesebbé és fontosabbá válik a mozgás.
8. mítosz: van optimális mennyiségű/típusú edzés
Az egyik következménye annak, hogy gyógymódként tekintünk a mozgásnak az, hogy az orvos elrendeli. De mennyit és milyet? Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint heti 150 perc közepes erősségű vagy 75 perc intenzív mozgás a szükséges minimum. Ám ez számos tényező miatt változhat, hiszen nem vagyunk egyformák. Az igazság az, hogy nem számít, mennyire vagyunk sportosak, már a legkisebb mozgás is több a semminél.
9. mítosz: csak csinálni kell!
Nem tekinthetünk el afelett a tény felett, hogy a legtöbb ember utál sportolni. Így nem lehet működőképes az a tanács: csak csinálni kell! Sokkal célravezetőbb, ha megtaláljuk azt a két dolgot, ami az őseinket is rávette a fizikai aktivitásra: a szükségszerűség és a jutalomérzet. Ha például a barátokkal való találkozás és közös mozgás kelti ezt bennünk, tegyünk így, csináljuk, amíg jó, és amíg örömet szerez a közösségi élmény.
10. mítosz: az edzés a megoldás mindenre
Az ember nem az edzésre, hanem a fizikai aktivitásra született. Ha nem mozgunk, hajlamosabbak leszünk egy sor betegségre. A nyugati társadalmak egyre kevesebbet mozogtak, így fel kellett találni az edzést, ami azonban nem garantálja önmagában a jó egészséget. Szerencsére a kutatások szerint már egy kevés mozgás is jelentősen csökkenti egy sor egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát, különösen a kor előrehaladtával. Ráadásul jó móka is lehet, amire nagy szüksége van mindenkinek az utóbbi hónapok után.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
