Tíz évvel ezelőtt még Mikuláskor kezdődött az édességözön a gyerekek számára, azóta azonban a halloween is szerves része lett az év végi ünnepsorozatnak, aminek a gyerekek örülnek a legjobban. Így már tényleg csokoládéval és cukorkákkal van kikövezve az út egészen az újévig. A szülőktől pedig érkeznek a megjegyzések: „túl sok cukor”, „rosszalkodunk” és „csalunk”. És vannak olyanok is, akik egészen addig elmennek, hogy azt az édességet veszik meg és adják oda a gyerekeknek, amit a legkevésbé szeretnek, mert így talán nem akarják az egészet egyedül megenni. A gyerekek akkor is hallják, ha ezt telefonon meséljük a nagyszülőknek.
Az igazság az, hogy ha egy (kettő, három) napon át több édességet esznek a gyerekek, mint máskor, semmi bajuk nem lesz tőle, ha egyébként egészségesek és alaposan fogat mosnak. Ám ha azt hallják a felnőttektől, hogy negatív megjegyzéseket tesznek az édességekre az egész ünnepi szezonban, az bizony hatással van az étellel és a testükkel való viszonyukra.
Még van néhány nap hátra, hogy a halloweennel elkezdődjön az édességszezon, így van esélyünk átgondolni, mit akarunk közvetíteni a gyerekünk fel: azt szeretnénk, ha egészséges lenne az ételekhez és testéhez való hozzáállása – ahelyett, hogy szorongana miatta. Mutatjuk, mit tanácsol a szakértő, hogyan keretezzük az édességközpontú ünnepeket a gyermekünk számára úgy, hogy a ne csak szórakoztató legyen, de segítse is az ételekkel és étkezéssel való viszonyát a jó irányba fejlődni.
Hogyan beszéljünk az édességekről?
Függetlenül attól, az év melyik időszakában vagyunk, úgy kellene megnyilatkoznunk az édességekről is, mint bármilyen más ételről. „A csokievést nem csak elnézzük. A spenótevés nem dicsőség – mondta Alexandra Altman étkezési zavarokra specializálódott pszichoterapeuta. – Nagyon ellenzem, hogy az édességekre a rossz és gonosz jelzőket használjuk.”
Ne dugjuk el az édességet a gyerekek elől
„Ezzel szégyenletessé tesszük a gyerekek csoki iránti imádatát és erkölcsi kérdés lesz, pedig az igazság az, hogy a csoki sem más, mint egy étel, amiben történetesen van cukor – folytatta Altman. – Minél nagyobb erővel ruházzuk fel, annál erőteljesebb vonzalmat táplálnak majd iránta a gyermekeink, ugyanakkor bűntudatot éreznek majd, amiért akarják a csokit vagy megeszik.”
Ideális esetben a gyerekek minden ételre kíváncsiak, de nagyon korán elrontjuk ezt azzal, hogy kategorizáljuk jó és rossz ételként a különböző ennivalókat. „Nincs semmi baj azzal, ha valaki szereti az édességet. Finom és gyorsan energiát ad” – tette hozzá Alyssa Miller tápanyagszakértő. „Hiszen a cél az, hogy tudatosan táplálkozó embereket neveljünk, akik tudják, hogy mire van szüksége a testüknek, és hogyan egyék meg ezeket az ételeket úgy, hogy attól jól is érezzék magukat.”
Ezt szemléltethetjük például azzal, ha megfogalmazzuk: „minden ételnek van valamilyen hatása a testünkre. A cukorka édes és gyorsan nyerhet energiát a szervezetünk belőle. Válasszuk ki a kedvencünket, és együk meg együtt uzsonnára, hogy megnézzük, mit érzünk utána” – javasolta Miller.
Ahelyett, hogy kifejezetten felhívnánk arra a sor rossz dologra, ahogy megbetegíthet minket, ha túl sokat eszünk az édességből, legyünk őszinték és a saját élményeinkről meséljünk inkább. „Kicsit megfeküdte a hasam, amikor túl sok cukorkát ettem, azt hiszem mára elég volt, és elrakom a többit holnapra” – mondhatunk például ezt a tápanyagszakértő szerint.
Beszéljünk a saját gyerekkori kedvenc csokinkról, hasonlítsuk össze a mai édességekkel, a gyermekünk kedvencével. „Az édességek és desszertek emlékeket és érzéseket képeznek bennünk, ezek általában megnyugtató, jó érzések, hiszen a testünk biztonságban érzi magát, ha bőven van gyorsan hasznosítható energia a szervezetben” – magyarázta Miller.
A szakember azt javasolja, ne használjuk az „ehetsz édességet, ha megetted a vacsorát” frázist. „Ez megint azt erősíti, hogy vannak jobb és rosszabb ételek, vannak, amik többet érnek a másiknál” – figyelmeztetett Miller.
Sarah Herstich trauma-, testkép- és túlevés-terapeuta attól is óva intett, hogy addiktívnak nevezzük az édességet vagy azt éreztessük a gyerekekkel, hogy képtelenek uralkodni magukon és józanul dönteni, ha csokoládéról, cukorkákról van szó, vagy hogy mi nem tudunk józanul ítélni, ha tudjuk, hogy van otthon édesség, és így inkább nem tartunk otthon, mert nem akarunk elhízni. „Ez a fajta kommunikáció bűntudat és szégyenérzet kialakulásához vezet, ami akkor tör ránk, ha ezeket az ételeket esszük” – monta Herstich.
A gyerekek nem veszik észre, mi mennyi csokit ettünk – hacsak nem az ő készletükből vettük ki –, az viszont örökké beléjük ég, miket mondunk az édességekről. „Nem kellene megennem”, „rosszalkodok és eszek még egyet”, „holnap majd elmegyek futni és lemozgom” – elkezdik saját magukra vonatkoztatni ezeket a mondatokat.
De ha hagyjuk, nem eszik meg az összes csokit egyszerre?
A kutatások szerint valószínűleg nem. „Ha a gyerekek az édességekkel kapcsolatban is egy semleges nézőpontot sajátítanak el, az alapvetően csökkenti az érdeklődésüket – mondta a terapeuta. – Ha hagyjuk, hogy a gyerekeink megtapasztalják, milyen érzés tele enni magukat, az része annak, hogy megtanulják, mi esik még jól és mi az, ami már túl sok” – tette hozzá Herstich.
A szakemberek mind ellene vannak annak, hogy eldugjuk a gyerekek elől az édességet, amit az ünnepek alatt kapnak vagy bármilyen módon tiltsuk nekik, hogy megegyék. Ha a gyerekek tudják, hogy a csoki holnap is ott lesz, már nem érzik úgy, hogy azonnal meg kell enniük, amikor a kezükbe kapták. „Nem is tudnám megmondani, hány szülő mesélte el azt a gyerekkori élményét, hogy az ő szüleik a szemétbe borították a csokoládét, és most, szülőként, képtelenek megállni, hogy ne egyék meg azt az édességet, amit a gyerekeiknek vásároltak, vagy nyúljanak bele a gyerekük készletébe, miután elaludtak” – mondta Miller.
„Ha eldugjuk, tiltjuk az édességevést, a gyerekek becsapva, átverve érezhetik magukat, ami arra sarkallja őket, hogy saját maguk rejtsék el, ha csokoládét kapnak vagy annyit halmozzanak fel, amennyit csak bírnak.”
„Ez hasonló ahhoz, mint amikor a felnőttek valamilyen szigorú fogyókúrával próbálnak fogyni. Az sem működik” – mondta a szakember.
Sok szülő amiatt aggódik, hogy ha a gyereke egyszer megtapasztalja azt az élményt, hogy határ nélkül eheti a csokoládét, soha többé nem akar majd mást enni. „Ennek a kutatások szerint pont az ellenkezője igaz. Azok a gyerekek, akik sokféle ételt ehetnek – beleértve az édességet is –, általában jobban ismerik a testük jelzéseit, többféle gyümölcsöt, zöldséget, gabonafélét, fehérjét és édességet esznek meg.”
Az édesség alapvetően nem árt a gyerekeknek, még a nagyon sok édesség sem. De a testszégyenítés és a testünkről való negatív megnyilatkozások igen. „A szülőknek hatalmas mozgástere van, hogy jó irányba befolyásolják a gyermekük étellel és testükkel való viszonyát. Ahogy a szülők beszélnek az ételről és a súlyukról, azt a magot ültetik el a gyermekeikben is.”
Forrás: Huffington Post Fotó: Getty Images
